A honfoglaló magyar törzsek 895-900 között vették birtokukba a Kárpát-medencét. Kézai Simon ezt írja krónikájában: „Az ötödik sereg kapitánya Kond /Künd/ volt. Ez a Nyír környékén lakott; fiait Kusidnak /Kurszán/ Kupiannak /Kaplony/ mondják.”
Eredetileg Kurszán Kende a római Aquincum, a mai Óbuda területén rendezte be téli szálását. Óbuda minden tekintetben alkalmas volt fejedelmi szálláshelyül. Még állott a római katonai amfiteátrum, amely Kurszán vára néven a szakrális fejedelem központja lett, s amelynek falai kellő védelmet nyújthattak a fejedelemnek és népének.
Érdekes, hogy Árpád nevével valójában egyetlen nyugati kútfőben sem találkozunk. Ezek a források a honfoglalás és kalandozás eseményeivel kapcsolatban Kurszán nevétől hangosak, egészen 904-ig, amikor is a bajorok tőrbe csalva gyilkolták meg a külföldön kalandozó seregei élén jeleskedő magyar vezért: előbb egy lakomára invitálták, majd orvul lemészárolták. A tény, hogy Kurszán is vezetett hadjáratot, a kendék szakrális és ugyanakkor tényleges hatalmára figyelmeztet.
Árpád, Kurszán Kende halála után megszüntette a kettős fejedelemség intézményét, magához ragadta a hatalmat, és elfoglalta a szakrális fejedelem szállásterületeit. (Ezt bizonyítja Anonymus azon feljegyzése, hogy Árpádot Óbudán, Kurszán vára mellett temették el, és erre utal, hogy a környéken az Árpádfiak szállásait jelző helynevek jelennek meg).
Kurszán szálláshelyeinek elfoglalásával egy időben történt népének a gyepű vidékire történő szétszórása – így kerültek a Kende maradékai és a Kaplony nemzetség a „Nyír környékére” és Szatmárba. Az Árpád-kori Magyarország peremterületén feltűnő „kék–kend” néprészek, Kend helynevek, a Dés melletti Kosály, a Krasznába ömlő Kusaly patak, Kaplony település neve ugyanis egyértelműen amellett szólnak, hogy Kurszán halála után népeit erre a környékre telepítették. A kende maradékai, a Kaplony nemzetség idővel a szatmári rész urai lettek. Címerükben kék mezőben, aranyszínű, kiterjeszett szárnyú karvaly látható, ezzel emlékeztetnek őseikre, a kendékre, akik az örökkévaló kék ég követei, a Nap fiai voltak.